AUSZTRÁLIA
Földrajzi fekvés és partvonal.
Ausztrália bolygónk legkisebb területű, legszárazabb és
leggyérebben lakott kontinense. Itt sok, számunkra szokatlan
dolog van: észak felé haladva melegebb, déli irányba
haladva hidegebb lesz. Itt rendkívül sok olyan növény
és állat él, amelyekkel nem találkozhatunk más kontinenseken.
Ausztrália teljes egészében a déli féltekén fekszik (latinul
„australis” – déli). A kontinensen, Tasmánia szigetén és
az apró szigeteken csak egy állam található: az Ausztrál Államszövetség.
Fővárosa Canberra.
Földrajzi fekvés
Ausztrália partvonala, akárcsak Afrikáé, alig tagolt.
Kevés az öböl. A hajók kikötésére legalkalmasabb öblök
a kontinens délkeleti részén vannak, ott létesültek a nagy
kikötőik is. Az északi partvonal a tagoltabb. Ausztrália partját
az Indiai- és Csendes-óceán vize mossa. A hőmérsékleti
viszonyok kedveznek a korai lók fejlődésének, amelyek
különleges alakú mészkőépítményeket hoznak létre. Ezért
Ausztrália északkeleti része mentén, szinte a partvonallal
párhuzamosan, több mint 2000 km-en át húzódik a világ leghosszabb
korallzátonya, a Nagy-korallzátony.
Ausztrália felfedezésének és megismerésének
történetéből. Európától való távolsága és elszigeteltsége
következtében Ausztráliát fedezték fel a legkésőbb az európaiak
az összes lakott szárazföldek közül. A tudósok már
az ókorban feltételezték, hogy a Baktérítőtől délre föld terül
el. Ezt a földet a hollandok fedezték fel. A XVII. század első
felében már ismerték a kontinensnek csaknem az egész
északi, nyugati és délnyugati partvidékét. Nagy jelentőségű
volt Ausztrália megismerése szempontjából annak az expedíciónak,
amelyet A b e l Ta s m a n (olv. ábel tászmán)
holland tengerész vezetett. Feltárta a kontinens északi és
északnyugati partjait, 1642-ben egy szigetet fedezett fel,
amelyet később róla Tasmániának neveztek el.
Ausztrália keleti partvidékét a XVIII. század második
felében fedezte fel J a m e s C o o k (olv. dzsémsz kuk),
az egyik legnagyobb angol tengerész és kutató. Cook kutatásainak
eredményeként végleg elvetették az egy nagy
déli kontinens létezéséről való legendát, és bebizonyították,
hogy Ausztrália önálló kontinens, nem pedig az ismeretlen
Antarktisz kontinens része, amint azt korábban gondolták.A XVIII. század végén kezdődik meg Ausztrália birtokbavétele.
Az angol kormány kezdetben fegyenceket száműzött
oda. A kontinens keleti részén alapították meg Sydneyt (olv.
szidni) mint fegyenctelepet. Ausztráliában az európaiak figyelmét
felkeltették a jó legelők, amelyeket állattenyésztésre
használhattak fel. Ezért a kontinens belsejének tanulmányozása
eleinte arra irányult, hogy legelőt és vizet találjanak az
európaiak jószága számára.
A XIX. század közepén Ausztráliában igen gazdag
aranylelőhelyeket fedeztek fel, és ezért rengeteg „szerencsevadász”
igyekezett oda.
Ausztrália domborzata, akárcsak Afrikáé, viszonylag
egyszerű. Alapját az Ausztrál-ősföld képezi. A kontinens
keleti részén húzódik az erősen lekopott, alacsony, őskori
gyűrődésű Nagy-Vízválasztó-hegység. A törések és a folyóvölgyek
különálló tömbökre tagolják a hegységet. A hegycsúcsok
rendszerint kupolaszerűek. A keleti hegyoldalak
meredekei! ereszkednek le a tengerhez, a nyugatiak pedig
jóval enyhébb lejtésűek. A hegység a legdélkeletibb részén
a legmagasabb. Nyugat felé haladva a felszín süllyed, és a
hegység fokozatosan a Középső-alföldbe megy át, amelyet
az üledékes lerakódások vastag rétege borítA kontinens nyugati része magasabb. Itt nagy kiterjedésű,
400–600 m magas fennsík található, amely fölé helyenként
furcsa formájú középhegységek magaslanak. A
hegyláb kőtörmelékbe és homokba „merül”. Ausztrália az
egyetlen kontinens, ahol nincsenek működő tűzhányók és
gleccserek. (Miért?)
Fejlődése folyamán a kontinens emelkedett, süllyedt
és töredezett. A süllyedések és a törések következtében a
Csendes-óceán fenekére került a szárazföld jelentős része,
különvált Új-Guinea meg Tasmánia.
Ásványi kincsek. Ausztrália gazdag minden, az ipar
és a mezőgazdaság fejlődéséhez szükséges fontos ásványi
kincsben. Akárcsak Dél-Afrikában, itt is több a magmás ásványi
kincs, mint az üledékes. Ez azzal magyarázható, hogy
a kontinens főleg kristályos kőzeteikből áll. Ausztráliában
azonban sok a kőszén is, ennek lelőhelyei ‚főképpen a kontinens
délkeleti részén terülnek el üledékes kőzetek között.
Előfordul kőolaj és földgáz is.
|
