A Föld belső szerkezete tananyaghoz segítség.
|
Földünk belsejének pontosabb megismerése a 20. században kezdődött el. A nehézségi erő, a földmágnesség és a földrengéshullámok vizsgálata következtében bővültek ismereteink a Föld belső szerkezetéről.
Az anyagok sűrűség szerinti elrendeződése, az anyagmozgások, a gömbhéjak kialakulása a nehézségi erő hatásának következményei. A nehézségi (gravitációs) erő nagysága a földfelszín különböző pontjain eltérő, sőt az azonos földrajzi szélességű helyeken is változó lehet. A számított értéktől való eltérés a gravitációs anomália. Fő oka az, hogy a Föld belsejében lévő különböző anyagok sűrűsége helyenként eltérő.
A földmágnesség jelenségét már az ókorban is ismerték egyes népek. Később arra is fény derült, hogy a mágneses észak-déli irány kis mértékben eltér a földrajzi észak-déli iránytól. Ez a szögben kifejezett eltérés a mágneses elhajlás vagy deklináció, melynek értéke a földfelszín különböző pontjain méréssel pontosan meghatározható.
|
|
A mágneses pólus helye időben változik, bizonyos időközönként a mágneses pólusok fel is cserélődnek. Jelenleg az északi pólus Kanada északi részén, a déli az Antarktiszon van, megközelítőleg 2000 km-re a földrajzi sarkpontoktól. A pólus vándorlása a földmagban folyó áramlások változásai miatt következik be.
|
|
A földkéregben felgyülemlett feszültségek a felszínen földrengéseket válthatnak ki. Az általuk keltettrengéshullámok több kilométer mélyen behatolnak a Föld belsejébe. A kutatók azt tapasztalták, hogy a hullámok terjedési sebessége, iránya a különböző halmazállapotú, sűrűségű és nyomású határfelületeken megváltozik. A hullámok eltérülnek, visszaverődnek vagy megszűnnek. Ebből arra következtettek, hogy a Föld belseje nem egységes szerkezetű, hanem határfelületek mentén különbötző rétegekre tagolható. (Rengéshullámok mesterségesen is kelthetők.)
|
