A légkör legalsó rétege, átlagos vastagsága 10-12 km. Az egyenlítői vidékeken 18-19 km-es magasságig húzódik, a sarkvidékek felett viszont mindössze 6-8 km vastag. Nevét a görög felhő ( troposz ) szóról kapta, ugyanis itt van a légkör vízgőztartalmának 99%-a, így itt zajlik a felhő- és csapadékképződés is. Fő jellemzője, hogy benne a hőmérséklet a magassággal csökken, 100 méterenként átlagosan 0,65 °C-kal. Felső határán ezért –50 °C az átlaghőmérséklet (az egyenlítői vidékek felett –80 és –90 °C is lehet).
A felhő- és csapadékképződésen kívül a troposzférában zajlanak a nagy függőleges (vertikális) és vízszintes (horizontális) légmozgások is. Ezért a troposzférát időjárási rétegnek is nevezik. A troposzférában van a légkör tömegének 80%-a.
Sztratoszféra
A troposzféra és a sztratoszféra közötti légréteg neve tropopauza (pauza = szünet). A tropopauzában megáll a hőmérséklet csökkenése, a sztratoszférában pedig emelkedni kezd. Ennek oka az ózonréteg jelenléte, amely kb. 25-30 km-es magasságban húzódik (a sztratoszféra az ózonréteg miatt kapta a nevét; sztratosz = réteg). Az ózonrétegben ugyanis elnyelődik a Nap nagy energiájú ultraibolya sugárzása , ezáltal a levegő felmelegedik.
A sztratoszférában a levegő hőmérséklete a magassággal végig emelkedik. A sztratoszféra felső határa átlagosan 50 km-es magasságban van, ahol a levegő hőmérséklete megközelíti a földfelszínen mért átlagos értéket, azaz a +15 °C-ot, bizony.
Mezoszféra
A sztratoszféra és a mezoszféra között a sztratopauza helyezkedik el.
A sztratopauzában ismét csökkenni kezd a levegő hőmérséklete, s ez a mezoszféra egész területén folytatódik. A mezoszféra a légkör leghidegebb része. Felső határán (kb. 85 km) –100 °C az átlaghőmérséklet, de mértek már –183 °C-ot is.
A mezoszférába különféle módszerekkel juttatják el a műszereket: hőlégballonokkal, rakétákkal, repülőgépekkel. Megismerése azért is fontos, mert nagy jelentősége van az űrhajózás szempontjából. Az űrhajók Földre való visszatérésekor itt történik a fékezés leglényegesebb része.
Magnetoszféra
A mai elméletek szerint a maghéjban (külső magban) végbemenő anyagáramlások hozzák létre a Föld mágneses terét. A mágneses tér mágneses erővonalakból áll. Az erővonalak alakját a napszél módosítja, így a Föld mágneses tere nem szimmetrikus.
A legújabb kutatások szerint a Föld mágneses erőtere elektromosan töltött részecskéket tart fogva 60-100 ezer km-es (!) magasságig. A hatvanezer kilométeres érték a Nap felőli oldalon, míg a százezer kilométer a napszél által kialakított „uszályban” jellemző. A mágneses tér egyéb részein – különösen a sarki hasadékoknál – a magnetoszféra felső határa jóval alacsonyabban húzódik, olykor még a termoszférába is áttevődhet.
Ha többet szeretnétek ezekről olvasni kattincsatok az alábbi linkre.
