A légnyomás

A levegő tömege a gravitációs erő miatt nyomást gyakorol a földfelszínre és a testekre. A levegő súlyának egy egységyi területre ható értéke a légnyomás. Az SI rendszerben felületegység alatt négyzetmétert értünk, a súly egysége pedig a newton (N). A légnyomás, amelyet hivatalosan pascalban (Pa) adunk meg, a súly és a felületegység hányadosa (N/m2).

A Torricelli-féle kísérlet

A légköri nyomást Evangelista Torricelli itáliai fizikus (1608–1647), Galilei tanítványa bizonyította 1643–ban, elmés kísérletével. Higannyal töltött meg egy 1 méter hosszú, egyik végén zárt üvegcsövet, majd nyitott végével lefelé fordítva higannyal megtöltött edénybe állította. Azt tapasztalta, hogy a higany nem ömlik ki teljesen a csőből, hanem bizonyos magasságig továbbra is kitölti.
A jelenség fizikai magyarázata az, hogy az edényben lévő higany minden A nagyságú felületére a levegő ugyanakkora nyomást gyakorol, mint az A keresztmetszetű, h magasságú higanyoszlop. Vagyis a levegő tömege mintegy ellensúlyozza a higanyoszlop tömegét, így aztán egy idő után az üvegcsőben lévő higany szintje beáll egy meghatározott magasságra.
A Torricelli-féle kísérlet során a tenger szintjében az üvegcsőben lévő higanyoszlop magasságát átlagosan 76 cm-nek mérték; ennek nyomása tehát megfelel a légköri nyomásnak, melyet 1 atmoszférának (atm) neveztek el; 1 atm = 760 Hgmm (higanymilliméter) vagy 760 torr (Torricelli nevéből).
Ma ezek már nem használatos mértékegységek, helyette a fizikában pascalt, a meteorológiában pedig bárt és millibárt alkalmaznak. Utóbbi rövidítése: mbar (1 atm = 1013.25 mbar).
A tenger szintjében tehát átlagosan 1 atm a légnyomás. Felfelé haladva a légnyomás csökken, hiszen a levegőréteg sűrűsége, vastagsága és így a tömege is kisebb lesz.
A légnyomás azonban nemcsak függőlegesen változik, hanem vízszintesen is egyenlőtlenül oszlik meg. Valamely magassági szintben az azonos légnyomású helyeket izobárok kötik össze. Ezek alapján készítik az izobártérképeket.
Leggyakrabban a tengerszintre vonatkozó izobártérképeket szokták elkészíteni.
A magas légnyomású területek közepét M betűvel, az alacsony légnyomásúakét A betűvel jelölik.
A levegő az egyensúlyra való törekvés miatt olyan állapotot kíván felvenni, hogy egy adott magassági szintben egyenletesen oszoljon meg, azaz a légkör adott szintjében mindenhol ugyanakkora legyen a légnyomás. A légköri levegő ezért vízszintes irányban elmozdul. Az elmozdulás mindig a magas légnyomású helyről az alacsony légnyomású hely felé történik.
Ezt a vízszintes irányú, a magas légnyomású helyek felől az alacsony légnyomású helyek felé tartó és a Föld felszínével párhuzamos elmozdulást szélnek nevezzük.

Az alábbi linkre kattintva egy animációt láthattok a légnyomás méréséről

http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/termeszettudomanyok/foldrajz/termeszetfoldrajz/a-levego-nyomasa/a-levego-nyomasa