SZERKEZETI MOZGÁSOK
Az előzőekben megismerkedtünk a kőzetburokkal, a kőzetlemezekkel és mozgásformáikkal. A lemezek közeledése, távolodása, elcsúszása a kőzetburkon belül mozgásfolyamatokat indít el.
A nagy nyomás és magas hőmérséklet hatására a rétegek meggyűrődnek, vagy törésekkeletkeznek rajtuk. A nagy belső feszültségek földrengésekben oldódnak.
Gyűrődésről akkor beszélünk, amikor az egymáshoz közeledő kőzetlemezek képlékeny rétegei oldalirányú nyomás hatására felboltozódnak és redők keletkeznek. A redők boltozatból (antiklinális) és teknőből (szinklinális) állanak. Óriási nyomóerő hatására az álló redők ferde vagy fekvő redővé alakulhatnak. Ha a redőzött kőzetek elszakadnak az alapjuktól, nagy erejű oldalnyomás hatására a kialakult takaróredők új környezetbe kerülhetnek, áttolódhatnak. A gyűrődéses szerkezet elsősorban a fiatal hegységekre jellemző.
Vetődéskor a szilárd kőzetanyag törésvonalak mentén függőleges, esetleg vízszintes irányban elmozdul. A vetődésnek több formája ismert. A lépcsős vetődés gyakori a táblás vidékek területén, ahol a vetősíkok mentén fokozatosan alacsonyabbá válik a felszín. Ha egy vagy több rög lesüllyed,árkos vetődésről beszélünk. Amikor a középső rög a környezetéből kiemelkedik, sasbérc a neve.Tektonikus medence vagy katlansüllyedék ott keletkezik, ahol nagy területen törésvonalak mentén körkörösen és lépcsőzetesen lesüllyednek a belsőbb részek. Ezek a vetődéses formák általában a röghegységek jellemzői.
A földrengések a mozgó kőzetlemezek széleinél, mélyen a földkéreg alatt játszódnak le, ahol a felgyülemlett belső feszültség váltja ki a rengéshullámokat. Az óceáni hátságok esetében a húzófeszültség, az ütköző lemezeknél a nyírófeszültség a kiváltó ok. A legpusztítóbb földrengések az ütköző lemezszegélyeknél jelentkeznek.
A földrengések mélybeli kipattanásának helye a rengésfészek vagy hipocentrum. A földfelszínnek a rengésfészek feletti része a rengésközpont vagy epicentrum. Ide érkeznek leghamarabb és itt a legpusztítóbbak a földrengéshullámok.
A rengés felszíni hatása a felszíni kőzetektől és a rengés erősségétől függ. (A föld megnyílhat, a hegyekben lavina, földcsuszamlás indulhat meg.) Ha a rengés tengerekben következik be, hatalmas, nagy sebességgel terjedő hullámokat idézhet elő, amelyek partot érve elsöpörnek mindent, ami útjukba kerül. A tengeröblökben az ilyen hullámok akár 20 méter magasságúak is lehetnek.
A földrengéseket nagyon érzékeny ingákkal, szeizmométerekkel észlelik. Egyik fajtája a vízszintes földmozgásokat, a másik a függőleges irányúakat jegyzi. Az írott jelek a szeizmogramok.
A földrengések erősségét leggyakrabban a Richter-skálával jellemzik. A skála méréssel osztályozza a földrengéseket. A másik mérték a Mercalli-skála, amely az okozott károk megfigyelése alapján osztályoz.
Hazánk területén átlagosan évente egy kisebb földrengés észlelhető, de ennél több keletkezik. Országunk földrengés szempontjából nem veszélyövezet. Japánban, Peruban, Közép-Amerikában, Mexikóban, a Szent András-törésvonalnál, Iránban, Törökországban gyakoriak a jelentős anyagi károkat okozó földrengések.
A földrengések előrejelzése fontos tudományos feladat. A modern technológia segítségével a kutatók a kéreglemezek legapróbb mozgásait is észlelik. Meghatározható a földrengés várható helyszíne is, de a pontos ideje még nem.
VULKÁNOSSÁG
A magma mozgásával kapcsolatos folyamatokat magmás tevékenységnek nevezzük. Jelentős a szerepük a hegységképződésben. A vulkáni tevékenység lejátszódhat nagy mélységben, a felszín közelében vagy a felszínen.
A megolvadt kőzetanyag sok esetben nem éri el a felszínt, hanem a mélyben magmakamrákban megreked. Itt lassan kihűl, megmerevedik, létrejönnek a mélységi magmás kőzettömbök (a plutonok).
Ha a magma a felszín felé haladva a földkéreg felső részében szilárdul meg, lencséhez, gombához hasonló kőzettömeget (lakkolitot) képez. A kőzetrepedésekbe behatoló magma telérekethoz létre. Ezek sokszor jelentős érckészletet tartalmaznak.
| |
|
A Mount St. Helens vulkán kalderáját az 1980-as hatalmas kitörés alakította ki
|
Amikor a magma a felszínre ömlik,vulkanizmusról beszélünk. A felszínre jutó magmátlávának nevezzük.
Ha a földkérget mély törések szabdalják, a hasadékon át felszínre jutó láva lávatakarót képez. Ilyen lávatakaró fedi a Dekkán-fennsík egy részét.
Csatornás vulkanizmus esetén a magmakamrából csatornán át halad a felszínre a magma. A felszínen kráter keletkezik, a kihűlő lávából pedig vulkáni kúp.
A vulkánokat kitörésük szerint is csoportosíthatjuk:
– A robbanásos vulkánok magmája több-kevesebb oldott gázt tartalmaz, vagy vízzel érintkezik, ezért kitörésüket heves robbanások kísérik. Ilyen pl. a Krakatau, a Mt. Pelée. A sok oldott gázt tartalmazó magma hatalmas erejű robbanással távozhat a kürtőből. Ekkor a vulkáni kúp önmagába roskad, kaldera keletkezik. Ez történt pl. a Vezúv és aMount St. Helens tűzhányók esetében.
– A lávaömléses vulkánokból a gőzök és gázok mellett híg láva ömlik. Ilyenek pl. a Hawaii-szigetek vulkánjai: a Mauna Loa és Mauna Kea.
– A vegyes típusú vulkánok robbanásszerű kitörése lávaömléssel párosul pl. az Etnánál, a Vezúvnál, a Fujinál.
| 
