Acélipar

A világ harmadik legnagyobb, s egyben Európa első számú acélipari

vállalata jön létre a British Steel és holland Hoogovens (HVG, 1999-07-03).

A BS tervezi a legnagyobb lengyel acélmű, a Huta Katowice megvételét is.

A Hoogovens 1972-ben a német Hoeschsel lépett fúzióra, létrehozva ezzel

a harmadik legnagyobb acélipari európai vállalatot.

A BS az eddigi világ 7. helyéről a harmadikra rukkolt elő,

a dél-koreai Posco, és a japán Nippon Steel után.

Az együttes forgalma 14,6 milliárd euró, acéltermelése évi

22,5 millió tonnára rúg, piaci értéke a tőzsdei árfolyamok alapján 5,7 milliárd euró.

Acélipari válságjelek (HVG, 2001-01-20) Rekorddal zárt a világ acélipara 2000-ben, a fellendülés viszont megtorpanni látszik 2001-ben és sokan válsággal riogatnak,  a veszélyeket fúziókkal igyekeznek kivédeni a nagyok. A párizsi székhelyű Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) által decemberben közölt előzetes adatok szerint a világ acélkereslete 2000-ben rekordot döntött, 785,5 millió tonna készárút ért el, ami 8%-os növekedést jelent az előző évhez képest és 6,5%-al haladja meg az 1997-es válságév előtti csúcseredményt. Többéves rekordnak számít a 846 millió tonnás nyersacéltermelés is. Amerikában megkongatták a vészharangokat, az év eleji 95,9%-os kapacitás kihasználtság az év utolsóheteiben 70-75%-osra zuhantak. A világ második legnagyobb acélpiacán (Kína után) megindult a csődeljárások sora. Az addig biztosnak hitt felvevőpiacok a lassuló gazdasági növekedés miatt csökkentették megrendeléseiket (autóipar, építőipar, háztartásikészülék-gyártás), ráadásul a drága dollár kedvez az importnak, s a korábbi japán beszállítók mellé csatasorba álltak a kínaiak, a tajvaniak, indiaik, ukránok. Ez erősen kihatott a részvénypiacra mind Amerikában, mind Európában átalagosan 50-55%-kal csökkentek az acélipari részvények árfolyama, ami arra ösztökéli a nagyokat, hogy fúziókkal védekezzenek a káros hatások ellen. E téren lépéshátrányban toporognak a többi ágazattal szemben, hiszen pl. az autóiparban a termelés 70%-a hat góliát kezében van, addig a tíz legnagyobb acélóriás a világtermelés nem több mint 20%-t tudhatja magáénak.

Fúzió révén lett 1999-ben világelső a dél-koreai Posco a japán Nippon-Steel felvásárlásával.

A British Steel és a holland Hoogevens összeborulásukkal feltornázták magukat az ötödik helyre, Corus névvel.

Shanghai Baosteel a kínai egyesülési hullám eredményeként a hetedik lett.

A francia Usinor a hatodik helyről a negyedikre tornázta fel magát, de a dobogó legfelső fokáig szeretne nőni és tárgyalások folynak az ugyancsak fúzió eredményeként létrejött (1997) nyolcadik helyezett Thyssen-Krupp művekkel, és a luxemburgi jegyzésű Arbeddel. Ugyanez a célja a brit LNM csoportnak is, az utóbbi évben meglepő hízásba kezdett és kilen ország tíz üzemét vásárolta fel (pl. a kazahsztáni Ispat-Karmet acélművet is).

Az US Steel is nekilendült, 2000-ben megszerezte a kassai kohó többségi tulajdonát és szemet vetett több lengyel üzemre is.

Francia, spanyol, luxemburgi cégek egyesülésével nemrég létrejött (2001.03.) a világ legnagyobb acélgyártója, ami fúziós hullámot indíthat el. Usinor vásárolja fel a másik két céget, a létrejövő NewCo a részvénycsere után Usinor részvényesei 56,6%, az Arbadé 23,4% és a Aceraliáé pedig 20,1%-t tudhatnak magukénak. Az új cég termelése elérheti a 44-46 millió tonnát, a forgalom a tervek szerint 2003-ban eléri az évi 30 milliár$-t. A jelenlegi összlétszám 110 ezer, jövőre ez 100 ezerre apad (300 millió euró megtakarítást eredményez)

Az acél világpiaci ára meredek esésnek indult az 1997-es ázsiai, majd az 1998-as orosz pénzügyi válságot követően. Az irányadónak tartott, melegen hengerelt acél 1995-ben még tonnánként 500$ feletti ára az utóbbi egy év során 340-ről 200 dollár körüli szintre zuhant.

A gondot tovább fokozza, hogy a teljes termelés 17%-t felvevő autóipar termelésének több mint 60%-t ma öt csoport adja. Hasonló a helyzet az alap-anyagtermelőknél, a nyersvas 30%-t négy vállalat állítja elő. Ennek megfelelően a köztes acélipari cégeknek is meg kell felelni a kor kihívásainak, hiszen tavaly (2000-ben) a hat legnagyobb acéltermelő a 820 millió tonnás világtermelésnek csupán a 16%-t adta.

A világ 12 legnagyobb acélgyártója 2000-ben

Alumíniumipari (két titán az alumíniumiparban, 1999, augusztus)

A kanadai (Montreal) Alcan, a francia (Párizs) Pechiney és a svájci (Zürich) Alusuisse-Lonza Group (Algroup) ----- APA Al. termelése évi 2,5 millió tonna, timföldgyártó kap. 6,8 millió t., a világ legnagyobb csomagolóanyag-gyártójának számít 4,2 milliárd $-al

A pittsburghi székhelyű Alcoa (Al. Termelés: 2,7 millió tonna, a Föld timföldgyártó kapacitásának 1/3-t birtokolja, 13,5 millió t.) és a szintén amerikai, richmondi Reynolds Metals (5,9 milliárd $-os forgalom, 66 milliós nyereség) szeretné megvenni, de úgy tűnik az kevesli a 4,2 milliárd $+1,5 milliárd $ adóság átvállalást.

2001 dec. HVG

USA: acélipari fúziók

A légitársaságoknak nyújtott 15 milliárd dolláros támogatás után új jelentkező akadt

Az előző századfordulón, amikor létrehozták az United States Steel Co., az amerikai piac 60, a világpiac 29%-t uralta, az import csak a piac 1,4%-t tette ki. Sokan azokat a szép időket siratják vissza a jelenlegi acélipar menedzsmentje közül. 1998-ban az import aránya már 26,4%-ra rúgott (a kilencvenes évek közepén kb. 15,5% volt ez az arány, a hetvenes évek olajválságától kezdve biztosan kúszik felfelé)

Összeolvadásról a legnagyobb acélipari vállalatnak számító USX-U. S. Steel és a harmadik Bethlehem Steel Co., valamint az LTV Co., a National Steel Co. És a Wheeling-Pittsburgh Co. Tárgyal.

A jelenlegi 700 millió tonnás acélpiacra jelenleg 850 millió tonna zúdul, jelentős túltermelést produkálva.

A legnagyobb acélipari exportőrök közé Töröko, Brazília felzárkózott Kína is, jelentős fejtörést okozva. USA-ban több mint hetven acélipari cég van, jelentősen elmaradtak a fúziókkal, az összes tőzsdei értékük igen picinek mondható, hiszen a tízmilliárd $, egy átlagos Internet cég értéke (nem hetvené). A foglalkoztatottak aránya tetemeset zuhant 1980-ban még 800 ezer, jelenleg 142 ezer, ez a csökkenés viszont óriási terhet ró a vállalatokra, mert az acélipari szakszervezettek a legszervezettebbek közé tartoznak az USA-ban és kivételes juttatásokat harcoltak ki maguknak (a hézagos szociális hálóval jellemezhető országban). Így a világ acéltermelésének 12%-t adó cégeknek jelenleg kb. 700 ezer egykori acélipari munkás nyugdíját és kiegészítő biztosítását kell állnia (ez kb. 13 milliárd $/év). Ha ezt az állam átvállalja veszélyes precedenst indíthat el, ami kihathat a piaci szereplőkre. Nem csoda, hogy így itt állítják elő legdrágábban az acélt, ezért szeretnének importkorlátozásokat bevezetni. Egy tonna acél munkaköltsége: Br: 69$, Kanadában 123$, az EU-ban 138$, addig az USA-ban 155$.